Most, hogy már aludtam pár órát, jobban vagyok. El is kezdek készülődni, este jön ‘Z’. Takarítanom kell, friss ágyneműt húznom, bevásárolnom, szépítkeznem, blablabla,blablabla… Bár hozzá kell tennem, nincs sok kedvem hozzá. Sem a készülődéshez, sem ‘Z’-hez. Hátha megváltozik ez még estére! Hiszen bulizni megyünk! Az pedig azért nem olyan rossz!

Nem tudom mi van velem. Este 11-kor elálmosodtam és lefeküdtem aludni. Aludtam fél órát, azt is csak félálomban és felébredtem. Utána vagy ezerszer próbáltam visszaaludni, de nem sikerült. Mostanra pedig feladtam! Érzem, hogy nagyon fáradt vagyok, az agyi szintem a nullát súrolja, a szemeim pirosak, de nem tudok aludni! Kicsit meg vagyok ijedve. Mitől lehet ez?

Úgy tűnik nem csak a tíz legolvasottabb blog közül estem ki baromi gyorsan, hanem az ‘új pasi‘ memóriájából is! Találkoztunk ma? Hívott ma? Valami? Semmi! Szégyen-gyalázat! A fekete-fehér ruci a szekrényben maradt…

Hűha és nahát! Újra a tíz legolvasottabb blog között vagyok! Köszi az összes olvasómnak!

‘Z’-t lemondtam, csak szombaton délután érkezik. Na nem az ‘új pasi’ miatt, hanem mert anyuval szombat délelőttre programot szerveztünk. Az ‘új pasi’-val kapcsolatban pedig olyan érzésem van, hogy nem fogunk ma találkozni. De aztán ki tudja! Pedig tegnap vettem egy nagyon szép fekete-fehér rucit, azt venném fel..

Ma át kell néznem egy egész angol könyvet, hogy megtudjam hol vannak nyelvtani hiányosságaim. Ugye a nyelviskolát kihagytam, így saját magam kell, hogy a tettek mezejére lépjek. Kilóméterek választanak el a nyelvvizsgától, ezen sürgősen változtatni kell. Hiszen ősztől dolgozni fogok és beosztásban/fizetésben nem mindegy, hogy van-e nyelvvizsgám, vagy sem. Most bele kell húznom!

Szép napot mindenkinek!

Na tessék! Lemondok valakiről és máris telefonál. Igen, hívott a hétvégi pasi. Megbeszéltük, hogy valószínűleg találkozunk holnap. Azért csak valószínűleg, mert nem tudja, hogy mikor jár Budapest felé. Miért van az, hogy mindig ugyanabba a hibába esek? Ő sem budapesti. Na mindegy! Az egyik felem (amelyik valószínűleg az okosabb) azt mondja, hagyjam a francba, nem kell még egy távkapcsolat. A másik felem (a hülyébb) pedig azt, hogy annyira jól néz ki, annyira cuki, hogy nem kéne veszni hagyni. Végülis nem férjet keresek magamnak… Kiváncsi leszek, mi sül még ki ebből!

Upsz! Különben ezzel most nagy szart  zűrt kavartam magam köré. Ez nagyon megy nekem! ‘Z’-vel is péntekre van megbeszélve a találkozó. Kétfelé ugyebár nem tudok szakadni…

Melyiket válasszam? Az újat, édit, helyeset, aki messze él? Vagy a régi, jól bevált (3 éve vagyunk együtt-külön-együtt-külön), rengetegszer veszekedős, gonoszkodós, mégmesszebb élő pasit? Valahogy ‘Z’-vel nem tudunk végleg elszakadni egymástól. De vágyom az újra!

Érti valaki ezt? Nem? Nyugi, azt hiszem már én sem…

Voltam fodrásznál, nagyon jó lett a frufrum. Mindig megállapítom, hogy ügyi ez a fodrász-fiú.

Hívott ‘Z’, úgy néz ki hétvégén tényleg találkozunk. Március óta először. Mondtam neki, hogy rakjon ki egy megbeszélt kitűzőt, hogy megismerjem. Na jó, csak viccelek. Meg fogom ismerni, de azért március már régen volt…

A szombaton, vagyis vasárnap hajnalban megismert pasi azóta sem hívott fel. Órákig beszélgettünk, hazahozott, elkérte a számom, még hajnalban kedves sms-t írt, azt is írta, hogy hívni fog ÉS semmi! Nem értem én ezt! Már el is kezdtem agyalni, hogy eltűnt a telefonszámom (baromság, a szemem előtt mentette el a telefonjába!), barátnője van (akkor miért mondta azt, hogy nincs?), nagyon elfoglalt (ha eszébe jutnék, akkor minden körülmények között lenne ideje felhívni két percre, vagy írhatna egy üzit!), stb, stb. A válasz a kérdésre baromi egyszerű: Nem jöttem be neki!! Legalábbis a kezembe akadt egy könyv (G. Behrendt, L. Tuccillo: Majd hívlak, Baby! 2004 Magyar Könyvklub), amely szerint ez a válasz. Ilyen egyszerű. Nem jöttem be neki! A könyv azt is leírja, hogy felesleges kifogásokat keresni a pasi számára, a cselekvése (jelen esetben az, hogy nem hív fel) magukért beszél. Ha egy férfinek tetszik egy nő, akkor igenis randira hívja majd. Ha pedig nem telefonál, tovább kell lépni!

Persze elméletben ez olyan nagyon egyszerű. Gyakorlatban már nem. Össze vagyok zavarodva, de erőt veszek magamon és lenyelem a dolgot. Hétvégén pedig felveszem a legdögösebb ruhámat és …

Ha tél van, nyarat akarok.

Ha nyár van, telet akarok.

És ez nem csak az időjárásra vonatkozik…

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Hazajöttem. Vagyis hazahozott a taxi, mert nagyon elgyengültem a fogfehérítésben. Nem viccelek! Egyébként egy kicsit becsaptak. Először is: Nem 3 X 8 perc volt, hanem 3 X 20 perc. De összesen kb. egy és háromnegyed órán át volt nyitva a szám, vagyis jobban mondva kifeszítve. Másodszor: A kezelés nem volt fájdalommentes. Annyira nem, hogy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon (ezerszer nagyon) fájt. Többször is kicsordult a könnyem! Életem leghosszabb és legrosszabb 105 perce volt! Harmadszor: Az igaz, hogy előre szóltak, nem garantálják a hófehér fogsort, mindenkinek az alap adottságaitól függ az eredmény, de azért ennél jobbra számítottam. Azt is mondták, hogy mivel nem igazán voltak sárgák a fogaim a kezelés előtt, ezért sem látok olyan drasztikus változást. Tehát jobban jártam volna, ha citromsárga fogakkal ülök a székbe!? Akkor is ugyanazt a fájdalmat kellett volna kiállnom, mint most. Estére kimegy a fájdalomcsillapító hatása, már előre félek. Le is megyek a gyógyszertárba valami lórúgás gyógyszerért!

Összegezve a tapasztalataimat: Többet nem valószínű, hogy rászánom magam…