A tanfolyam vegyes érzelmeket kelt bennem. A terem, ahol az órát tartják, kicsi, jól feleszelt, levegőtlen. A tanulók is vegyesek. Vannak a várt 17 évesek, de vannak 22-24 évesek is. Van egy csajszi, aki motorozni akar. Tipikus rocker. Hosszú fekete haj, fekete szerkó, hatalmas fekete (szerintem nagyon durván ronda) tetkó. Csak motorokról, motoros találkozókról tud beszélni. Van egy kb. velem egykorú lány, akinek akkora arca van, hogy alig fér be a tanterembe. Sok fiú a csoportból már rendelkezik jogosítvánnyal, csak motoron is akarnak vagánykodni. Ők annyira nem tudják a KRESZ-t, hogy csak na. Szégyen! Ilyeneknek van jogsijuk!

A légkör viszont jó, köszönhetően a tanárnak. Nagyon nagy fazon.Poén poén hátán. Kicsit láncdohányos szegény, úgy gyújt rá egy újabb cigire, hogy a másik még a kezében van. De biztos vagyok benne, hogy ezt a tanárt az Ég küldte. Látom az arcán a dohányzástól kialakult, erősen bevésődött ráncokat, a fakó bőrét, hallom a rekedtes hangját és a nehézkes légzését, folymatosan érzem az erős cigiszagot, ami a ruhájából szivárog. Azért vagyok vele összezárva 7 napon át, hogy olyan jól meg tudjam figyelni, hogy mit tesz az emberrel a bagó, hogy örökre elmenjen a kedvem a dohányzástól. Égi segítség!

Ma a fél könyvet el kell olvasnom, rengeteg tesztet kell megoldanom. Sokat kell foglalkoznom vele, mert amit a többiek élből tudnak, arról nekem fogalmam sincs. Pedig úgy tűnik, kéne hogy legyen.