Az előbb beszállt az ablakon egy óriási izé. Valami darázsféle volt, de akkora, hogy biztos volt benne pilóta is. Első ijedtségemben sikítottam egyet. Mivel egyedül voltam, mint a villám felhívtam anyukámat, hogy mit csináljak. Jujgatások közepette elhadartam neki a szitut. Egyik kezemben a telefon, másikban egy piros melltartó (ezt tudtam leghamarabb felkapni – még jó hogy rendetlen vagyok), amivel elkezdtem hessegetni. Közben sikítva kérdeztem: Most mit csináljk? Most mit csináljak? Úr Isten! Most mit csináljak?

A szőrös izé szerencsére kiszállt! Ahogy utánanézetm az ablakban, akkor vettem észre hogy egy kb. öt fős, fiatalokból álló társaság megrökönyödve bámul fel az ablakomra, majd a következő pillanatban hangos röhögésben törnek ki. És én hülye, a helyett hogy szépen lehúzódok a látótávolságból, még poénosan integettem is nekik egyet a piros melltartómmal.

Tuti, hogy ide fognak szokni, azt várva, hogy mikor mutatok be valami hasonlóan égő produkciót! Egyébként mára ablakpucolást terveztem, de ezek után elmarad!