. Kiülünk a Liszt Ferenc térre egy kávézóba. Bár nagyon fúj a szél, de remélem e miatt nem hiúsul meg a tervünk.Hihetetlen bókot kaptam tegnap a Family Frost-os fiútól.
FF:Régen láttalak!
Én: Igen, mostanában fogyókúrázom!
FF: Én a vékony lányokat szeretem. Minden barátnőm csontsovány volt. Nem kell olyan sokat fogynod!
ÉN: Köszi! -kínos vigyor
És ami igazán betett, hiszen 168 centimhez 55 kg-mal nem vagyok éppen kövér:
FF: Ja! És jövő hónaptól lesznek diabetikus fagyik is!
Ja? Ezer köszi! Az eszem megáll! Pont erre vágytam! De kedves! Ha lefogyok nyomhatom én a dallamkürtöt? Vagy kapok ingyen jégkrémet ajándékba? És, ha sikerül csontsoványra fogynom bónuszként ehetek ingyen fagyasztott sültkrumplit?
Most fogorvoshoz megyek, majd sétálok egyet anyuval a Duna-parton! Szép napot mindenkinek!
Pusszancs!
Nagyon rosszat álmodtam. Egy nagy macska üldözött, és amikor utolért, mindig vagy megkarmolt, vagy megharapott. Igazából éreztem a fájdalmat! A fogai hatalmasak voltak és sárgák. Ú! Nagyon féltem és amikor felriadtam majd kiugrott a szívem, annyira dobogott. Rém(es) álom!
Ráadásul ez egy visszatérő álom. Nem akarom többet!
Ma angyalka vagyok!
Szorgalmasan megoldottam az összes kiadott tesztfeladatot.
Takarítottam.
Ingyencirkuszt adtam. Lást alább a piros melltartó és a nagy szőrös izé (nem Az, amire gondolsz) esete.
Beszóltam a szomszédba, hogy a zárban felejtették a lakáskulcsot.
Viszont, nem szólatm be a KRESZ oktatónak, pedig nagyon megérdemelte volna.
Nem ettem csokit.
És megpróbálok időben lefeküdni aludni.
Már csak a társamat keresem!
 
Ő mondjuk jó lenne! Egye fene! Ha nincs más…
Az előbb beszállt az ablakon egy óriási izé. Valami darázsféle volt, de akkora, hogy biztos volt benne pilóta is. Első ijedtségemben sikítottam egyet. Mivel egyedül voltam, mint a villám felhívtam anyukámat, hogy mit csináljak. Jujgatások közepette elhadartam neki a szitut. Egyik kezemben a telefon, másikban egy piros melltartó (ezt tudtam leghamarabb felkapni – még jó hogy rendetlen vagyok), amivel elkezdtem hessegetni. Közben sikítva kérdeztem: Most mit csináljk? Most mit csináljak? Úr Isten! Most mit csináljak?
A szőrös izé szerencsére kiszállt! Ahogy utánanézetm az ablakban, akkor vettem észre hogy egy kb. öt fős, fiatalokból álló társaság megrökönyödve bámul fel az ablakomra, majd a következő pillanatban hangos röhögésben törnek ki. És én hülye, a helyett hogy szépen lehúzódok a látótávolságból, még poénosan integettem is nekik egyet a piros melltartómmal.
Tuti, hogy ide fognak szokni, azt várva, hogy mikor mutatok be valami hasonlóan égő produkciót! Egyébként mára ablakpucolást terveztem, de ezek után elmarad!
Szeptember 1.
Most naplót írok. Szerettem volna ideírni, hogy mikor kezdtem bele, de hiába kérdezgetem már reggel óta az emberektől, hogy hány óra van, mindig mindenki mást mond! Úgyhogy csak annyit mondhatok, hogy a sárga színű kör nemrég ment le, és felment az ezüst színű. (Beesteledett – a szerk.) Bár hétfő van, jól telt a napom. Egész reggel egy jó viccen röhögtem, aminek végre leesett a poénja. A Béla mesélte pénteken. Kicsit fáradt voltam, mert tegnap videót néztünk. Már eleve későn kezdtünk bele, mert tök sokáig tartott összeszedni 19 embert, meg alig fértünk el a lakásban. De muszáj volt ez, mert a filmre rá volt írva, hogy 18 alatt nem ajánlott.
Szeptember 4.
Ma vezetni tanultam. Amikor beültem az autóba, nagyon felháborodtam, mert ott 3 pedál volt, nekem meg 2 lábam van. Ma kiderült, hogy terhes vagyok. Ikreket várok. Ezt onnan tudom, hogy két terhességi tesztet vettem és mind a kettő pozitív lett. Nem is volt olyan gáz a terhességi teszt, azt hittem, hogy nehezek lesznek a kérdések.
Szeptember 11.
Ma a férjem otthon hagyta a mobilját. Felhívtam őt, de csak a hangposta
jelentkezett. Hagytam neki üzenetet, hogy jöjjön haza a mobilért. A mai nap csupa bosszúság ért. Egyrészt 3 órát álltam a mozgólépcsőn, mert áramszünet volt a plázában. Aztán amikor a főnök hivatott, nem tudtam bemenni. Ugyanis ki volt írva az ajtóra, hogy “HÚZNI”. Én mondtam is, hogy “húúú”, de az ajtó nem nyílt ki.
Szeptember 16.
Borzasztó! A barátnőmet, aki szintén világos hajszínű, megcsalta a pasija. Szegény, amikor le akarta lőni a fickót, annyira elérzékenyült, hogy a fegyvert saját magára fogta. A fazon mondta neki,hogy ne lőjön, mire azt válaszolta: nyugi, te leszel a következő. De aztán mégse halt meg, inkább beiratkozott egy reinkarnációs tanfolyamra. – Egy vagyonba került, de hát egyszer élünk! – mondta.
Szeptember 25.
Ma kaptam ajándékba két vasgolyót, de az egyik elveszett,a másikat meg elrontottam. 
Sajnos a kifestőimet már mind kiszíneztem, ezért a férjem adott egy lapot, aminek mind a két oldalára rá volt írva:”Fordíts!” Ezzel elment a délután.
Szeptember 30.
Ma akartam venni egy miniszoknyát, de az eladó közölte, hogy az egy öv. Megkérdezte az egyik ismerősöm, hogy: – Mennyi az évi fizetése? – Sajnos,nem ismerek semmiféle Évit. Ma egyébként akartam névjegykártyát csináltatni. A pasas a boltban mutatott egy csomó mintát, de nem jó, mert nekem olyan kéne, amin az én nevem van.
Október 1.
Már egy hónapja írom a naplómat. Gyötör a kíváncsiság, hogy vajon érdekli-e az embereket egy szöszi naplója? Amíg ez kiderül, addig elkezdem kiszínezni a vadiúj kifestőmet.
Mindenkit puszikál: Szöszi!
A tanfolyam vegyes érzelmeket kelt bennem. A terem, ahol az órát tartják, kicsi, jól feleszelt, levegőtlen. A tanulók is vegyesek. Vannak a várt 17 évesek, de vannak 22-24 évesek is. Van egy csajszi, aki motorozni akar. Tipikus rocker. Hosszú fekete haj, fekete szerkó, hatalmas fekete (szerintem nagyon durván ronda) tetkó. Csak motorokról, motoros találkozókról tud beszélni. Van egy kb. velem egykorú lány, akinek akkora arca van, hogy alig fér be a tanterembe. Sok fiú a csoportból már rendelkezik jogosítvánnyal, csak motoron is akarnak vagánykodni. Ők annyira nem tudják a KRESZ-t, hogy csak na. Szégyen! Ilyeneknek van jogsijuk!
A légkör viszont jó, köszönhetően a tanárnak. Nagyon nagy fazon.Poén poén hátán. Kicsit láncdohányos szegény, úgy gyújt rá egy újabb cigire, hogy a másik még a kezében van. De biztos vagyok benne, hogy ezt a tanárt az Ég küldte. Látom az arcán a dohányzástól kialakult, erősen bevésődött ráncokat, a fakó bőrét, hallom a rekedtes hangját és a nehézkes légzését, folymatosan érzem az erős cigiszagot, ami a ruhájából szivárog. Azért vagyok vele összezárva 7 napon át, hogy olyan jól meg tudjam figyelni, hogy mit tesz az emberrel a bagó, hogy örökre elmenjen a kedvem a dohányzástól. Égi segítség!
Ma a fél könyvet el kell olvasnom, rengeteg tesztet kell megoldanom. Sokat kell foglalkoznom vele, mert amit a többiek élből tudnak, arról nekem fogalmam sincs. Pedig úgy tűnik, kéne hogy legyen.
