Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Fényképezőgépet, útlevelet, pénzt, naptejet eltettem, a fürdőruhát is becsomagoltam, baj már nem lehet, csodás a kedvem.

Egy hét múlva jövök!

XOXO

Hála a frontnak, lebetegedtem. (Nyakam + migrén.) A tegnapi napot végigszenvedtem, ma már kicsit jobb, holnapra pedig már remélhetőleg vége az egésznek. Aztán itt a csütörtök és indulunk nyaralni!

Kicsit már csomagolgattam, vagyis tessék, a bőröndöm pillanatnyilag így fest:

Oké, még nem vagyok a helyzet magaslatán… :)

Viszont. Már előszedtem a régi kis iPod-omat, feltöltögettem rá a nyaralós zenéimet. Mert zene nélkül sehol nem tudok létezni.

És. A körmeimet is kifestettem már próbaként pár színnel. Melyiket válasszam?

Listát is írtam, mit kell vinni, ami pár alap tételt leszámítva folyamatosan változik. Eddig körülbelül egy hónapra elegendő ruha van rajta, aminek számát – pár könnycsepp hullatása mellett- jócskán le kell redukálnom. Tehát a tipikus probléma áll fenn.

Azzal a gondolattal, hogy a Pinky Baba ♡ nélkül leszek napokig, próbálok barátkozni, eddig kevés sikerrel. Azzal vígasztalom magam, hogy lesz kit simogatni, ugye-ugye vár rám egy delfin kislány. Vagy kisfiú.

Péntektől vasárnapig minden nap készítettem guacamole-t (avokádókrémet), imádom, nem tudom megunni.

Így a pénteki vacsim:

Szombat reggel találtam ezt a cicust, elkóborolt, mert nyakörv volt rajta.

Piacoztunk.

Rengeteg színben árulták a kardvirágot.

Voltak eladó kiskutyák is. Az összes kis bolhást hazavittem volna…

Barack-tenger.

Árnyékom a virágcsokorral, …

…mert minden alkalommal veszek egyet. Most ilyet:

Délután sárga virágocskát tettem a hajamba, őt:

Vasárnap nagy égzengésre és szakadó esőre ébredtünk.

Délelőtt virágokat fotózgattam a kertben.

A szomszédhoz is átkukkantottam. Rájöttem, hogy én is szeretnék napraforgót.

Délután dinnyét ettem…

…és napoztam.

Micsoda kánikula van, végre teljes erejéből tombol a nyár! Egész jól bírom, ami egyedül problémás számomra, az az éjszakai alvás ebben a melegben. Szinte semmit nem aludtam az elmúlt pár napban, amit meg sikerült, azt is rosszul.

Ma délután irány a nyaraló, ami igazi felüdülés lesz a forró város után. Végre aludni fogok egy jót, nyitott erkélyajtónál, így békakuruttyolás és tücsökciripelés fog álomba ringatni.

Jó hétvégét mindenkinek!

XOXO

Tegnap főztek nekem fini tenger gyümölcseit ebédre. :)

Pusziztam a szörnyecskével.

Nézelődtem a régi bérházban. Kár, hogy ezeket az épületeket nem igazán újítják fel. Tetszenek.

Aztán elindultunk.

Kontrollra kellett mennem a kórházba. Az egyik épületének az ablakát benőtte a zöld.

Majd Leroy, erdei gyümis limonádé, ami ebben a forróságban jól is esik.

Ma fotóztam a munkahelyemen egy bizonyítékot arról, hogy Aurora él és virul.

Délután átváltottam a költőpénzem a nyaralásra. (666,66-ra jött ki. Ördögi? :))

A változatosság kedvéért ma bodzás limonádé a Fashion Café-ban.

És végre láttam a Napfogyatkozást RareMiracle kedves társaságában.

Juhúúú, hétfő van! Komolyan unom azt, hogy mindenki sír hétfőnként, hogy jajj, már megint kezdődik egy hét. Többek között én is ezt szoktam csinálni. Szoktam volt! Mivel elhatároztam, hogy a negatív hozzáállás helyett inkább örülni fogok annak, hogy egy újabb csodálatos és lehetőségekkel teli hét kezdődik!

Erre készülvén vidám pink színűre festettem a körmeimet és az egyik nagy kedvenc (és ezer éves) virágos felsőmet vettem fel ma.

Munka után rohantam vásárolni, mert ugye még vannak fontos dolgok, amiket meg kell vennem az utazás előtt. Ilyen volt egy sima fehér papucs a strandoláshoz, ami sikeresen az enyém is lett ma. Aztán a strandruha után is pipa került. Persze a ‘szuper-fontos dolgokon’ kívül is sikerült vennem pár cuccot. Ilyen pl. egy fehér short, amiből már két hete is vettem egyet, de hazaérvén konstatáltam, hogy nem az igazi (a bolti tükörben érdekes módon tökéletesnek láttam), aztán egy fekete masnis papucs és egy szép zöld felső.

Körömlakkkészletem is sikerült 5 darabbal bővítenem. Még jó, hogy csak egy francia manikűrhöz való szép rózsaszínre vágytam. Aztán kiderült, hogy mégsem… :) Behódoltam és többek között vettem egy világos zöldes-kéket. (Nagyon fújnak gondoltam, amikor megláttam a divatblogokban még jópár hónapja. Most pedig nekem is kellett!)

Kézhez kaptam a vasárnapi vérvétel eredményét is. Nem rossz, de azért még lehetne javítani egy két (sok :() értéken.

Aztán szoli (hogy ne égjek le a tengerparton) és masszázs.

Most gyorsan feltettem egy levest. Érdekes, de ilyen forró melegben is megkívántam… A képen: shiitakegomba (alul), ceruzabab és fafülgomba (felül).

A fini illatból gondolom, hogy elkészült. :) Jó étvágyat nekem!

Készülődök-készülődök az útra, de igazából úgy érzem, hogy még sehol sem állok. Pár dologban azért már sikerült előrelépnem. Például:

Mivel a Calzedonia-ban kinézett fehér fürdőruha már nem volt kb. egy hónapja (akkor minek hirdetik?), a többi pedig annyira nem nyerte el a tetszésemet, így ugyan máshol, de azért sikerült beszereztem két pompás darabot, két különböző stílusban.

Egy vidám színeset, háromszög felsővel:

Egy fekete-virágosat, megkötős felsővel:

Új bőröndöt is vettem:

Próbálom kitalálni, hogy mit és mivel fogok felvenni, milyen papucsokat, táskákat vigyek úgy, hogy a legtöbb és legtökéletesebb kombinációkat tudjam kihozni belőlük.

Azt hiszem a poggyász 20 kilós határát nem nekem találták ki… :)

Nem is értem, de olyannyira be vagyok sózva, mintha még sosem utaztam volna nyaralni. Elég kemény két év van mögöttem, így nagyon is megérdemlem végre a pihenést a tengerparton. (Plusz ez az első teljesen saját finanszírozású utam.)

Alig várom már, hogy megérezzem a sós levegőt, hogy először beledugjam a lábujjam a vízbe, hogy sétágassak a homokban, hogy (tej)csokibarnára színezze a bőröm a napsugár, hogy halljam a tenger hullámzását és gyönyörködjek a horizont kékségében.

Már csak 11 nap! :)

Ma délután befizettük a nyaralás teljes összegét. Jujjjjj! De izgi! Tenger, delfin-puszi, napsütés… Már számolom vissza  a napokat addig. :)

Már csak azért is, mert a múlt héten sokat fogytam, több mint két kilót, amit a hétvégén kamatostul visszaszedtem. Viszont az útig szeretném visszafogyni, plusz még jól jönne 1 kiló mínusz. (Minimum.) Így tegnap ivónapot tartottam, ma gyümölcs napot, hogy újabb erős kezdéssel belefogjak a súlyom csökkentésébe.

Azért fogytam annyit a múlt héten, mert a munkahelyi változások nagyon megviseltek. Hirtelen jött az egész, hirtelen lett sokkal több munkám, felelősségem, nem is tudom… Valahogy ez sok így egyszerre. Ez az érzés a héten sem csökkent, sőt, egyre erősödik. Már napi szinten iszom az energiaitalokat. Jó-jó bio energiaital, de akkor is. Kettő a minimum. Sajnos talán az lenne a legjobb, ha visszaszoknék a kávéra, mert most jobban kell, hogy pörögjek. De az íze… Nagyon nem kívánom. Fúj!

Két hét alatt fenekestül felfordult az életem ezen része. Ami azért jár egy kis jó érzéssel is, hogy tanulok, fejlődök, amit az elmúlt hónapokban nagyon hiányoltam. És megkaptam. Meg bizony! (O_O)

Kívánjak és teljesül? Jó volna. :) Bár most kétségtelenül jó szériában vagyok. Nyafogok-nyafogok, de azért most jó nekem. :)

A hétvége képekben:

A szombat reggeli piacon gyönyörű róka és vargánya gombát vettünk, amiből isteni finom lecsós pörköltet főztünk.

Szombat estefelé elmentem egy jólesőt gyalogolni. Ilyen csodás volt a naplemente.

A lemenő nap a felhőket is beszinezte.

A természet mesterműveket alkotott, ezek a labda dáliák azokkal az ici-pici formás szirmokkal…

… hihetetlenül szépek.

Stitch, a franciabulldog kis(király)lány, nálunk nyaralt a hétvégén. Pinky Szívvel jól elszórakoztatták egymást.

“Szemembe süt a nap!”

“Most akkor hova nézzek?”

Virágba borultak a rózsatövek.

Kicsit túlpörgettem magam két (bio) energiaitallal. Bár rámfért. Nagyon fáradt voltam. A kávéról ismét leszoktam, kicsivel több mint egy hónapja nem ittam, és már az ízét sem kívánom, de ma olyan napom volt… De eddig a hetem is őrület…

Hétfőn délután szerettük volna befizetni a nyaralást. ‘A’ végül úgy döntött, hogy egye fene, menjünk Törökországba,  tette ezt az én legnagyobb örömömre, hiszen a delfinekkel úszás volt az idei nyár legnagyobb célkitűzése és Törökországban sok helyen van erre lehetőség. Az is szuper, hogy egy új országba fogok eljutni, így leírhatatlanul boldog vagyok ettől az úttól. Tehát. Eldöntöttük, így gondoltuk be is fizetjük. De az utazási irodák honlapját nem frissítik rendszeresen. Így ahova mentünk volna, egy 5 csillagos új luxusszállodába, ott már nem volt hely. Se 15-i, se 22-i indulással, se a kettő között. A válság miatt az irodák nem mertek sok helyet foglalni a szállodákban, mondván, hogy idén nem fognak sokan nyaralni menni. Ennek köszönhetően a megadott összeghatárig és a megadott időszakra konkrétan egyetlen egy lehetőségünk maradt. De szerencsére az is elnyerte a tetszésünket, szintén 5 csillag, saját közvetlen strand, lassan mélyülő homokos partszakasszal. Persze azért még tettünk egy kísérletet az elsőnek kinézett szállodára, az utazásszervező csaj próbált kérni újabb szoba opciókat. Természetesen az egyetlen lehetőségünket bebiztosítva (nehogy elvigye más az alternatívánkat), hagytuk ott az irodát. Hogy kifújjuk az izgalmak okozta fáradalmainkat (nagyon be voltunk sózva, hogy tökéletesen jöjjön össze a tervünk), egy-egy bodzás limonádé mellett csacsogtunk még a nyaralásról, magunkról, az életről…

Már a múlt héten eldőlt, hogy a két főnököm közül az egyik kisajátított magának, így hozzá kerülök teljesen. Ez azzal is járt, hogy el kellett hagynom szeretett szobámat és az ottani szeretett kollégáimat. Kedden átköltöztettem magam egy másik irodába, ahol eddig a főni ült egyedül. Hatalmas felfordulás után délutánra sikerült az átpakolás, ki is purcantam a végére rendesen. Délután újra irány az utazási iroda. Sajnos nem jött lehetőség abba az új szállodába, így maradtunk a másiknál. Közben lett még egy felszabadult hely, egy több mint 60.000-rel drágább mégluxusabb, mégújabb szálloda, de győztek az ész érvek, inkább költjük fakultatív programokra azt az összeget. Vagy táskára. Vagy cipőre. Természetesen! :) Tehát az előleg befizetése után most már biztosra mondhatom, hogy július 22-én irány a török riviéra! :) Hurrá-hurrá! Össze-vissza fogom puszilgatni a delfineket! :)

Ma volt az első teljes napom az új helyen, ami nem volt egyszerű. Szokatlan volt az új szoba, szokatlanok voltak az új feladatok, szokatlan volt az egész új szituáció. Személyi asszisztensi munkám viszont volt már, így biztos gyorsan belerázódok a dologba. Arról nem is szólva, hogy ez egy előrelépés, ami azért nem rossz. :) Anyu olyan aranyos volt, kaptam tőle egy gyönyörű orchideát, hogy ne legyek magányos, hogy legyen egy társam az új helyen. A munkatársnőm pedig reggel szintén egy csokor virággal jött be ma hozzám, hogy otthonosabban érezzem magam.

Ő az én orchideám, Aurora, akinek a nevét franciásan kéretik ejteni. Így Oror.

Remélem megszeret és nem lesz öngyilkos. Csak rajta fog múlni, hogy kitart-e mellettem, mert én nagyon fogok rá vigyázni. Alaposan utánaolvastam az interneten az ápolásának, vizes kavicságyon (pára miatt) nyugszik az átlátszó cserepe és naponta fújkálom egy kis vízzel a leveleit. És ha még pár hét múlva is életben van, akkor veszek itthonra is egyet magamnak, de azt már lilás-pinkes színben. Gyönyörű virág!