Hú! Amióta elmentem Törökországba nyaralni, azóta hihetetlenül zajlanak az események. Hirtelen nem is tudom hol kezdjem. Hosszú beszámolóra most ne számítson senki, csak írok egy kis összevisszaságot…
Törökországban életem legjobb nyaralását töltöttem, már ha a kalandosságát nézzük. :) Amit a saját szabályrendszerem szerint meg lehet szegni, azt meg is szegtem. Teljesen felszabadultam, megőrültem! Volt: tenger, delfinshow, delfinúszás, rafting, parasailing, motorcsónakázás, jet skizés, mennyei finom ételek, koktélok és török pasi. Igen. Totál váratlanul jött ez, eszembe sem jutott volna soha, de így alakult és ettől én valahogy újra érzem, hogy élek és pezseg a vérem… :) Butaságokról fecsegünk teljes egyetértésben, motorcsónakázunk a tengeren, száguldunk a jet skivel, szorítjuk egymást nappal és éjszaka. Most is tartjuk a kapcsolatot, hívjuk egymást telefonon, sms, Skype, azt hiszem októberben megyek ki újra. Őrültség, nem lesz a férjem, se senkim, csak tudod, just4fun! :)
Aztán Balaton, Keszthely. Családi pihi, horgászás és őrületes tequilás buli. No comment, gondolj amit akarsz…
És Sziget! Életem legjobb Szigete! Koncert, Party Aréna, Hilltop háromszög. Vagyis négyszög, mert holland pasi, akinél kedvesebbet-viccesebbet-romantikusabbat-helyesebbet nem is lehet elképzelni. Ezt se kérdezze senki, hogy történt, egyszer csak beszélgetünk és azt mondja, hogy bárhova megyek, jön velem, énekli, hogy: I will fallow you!, totál édes, fogja a kezem végig és úgy néz a szemembe, hogy elolvadok. Aztán Medúza legeslegközepén megőrülünk, úgy táncol, mint egy isten, aztán át Party Arénába, összefonódva érezzük a zenét, de nagyon. Azt mondja, hogy csukjam be a szemem és adjam oda a kezem és nekem adja az egyik karkötőjét… Most ezt képzeld el… Ez volt szombat este, aztán vasárnap is együtt voltunk, imádom és is imád, őrültek vagyunk, kalapokat, vicces napszemüvegeket próbálgatunk, végig beszélgetünk, körbesétáljuk a szigetet, forr köztünk a levegő és akkor Party Aréna, mondja, hogy mennie kell, mert holnap repül haza, úgy ölel, hogy nem kapok levegőt, búcsúpuszi, rögtön jön az sms. hogy: This sucks! vissza: Yes, I miss u already! Sírok. Azóta csak sírok. Reptérről sms-ezés, szívem szakad meg azon, amiket ír, nem akar itthagyni, nem akarom, hogy elmenjen… De otthon van már, kezemen pedig a karkötő, ez van, visszamentem tinibe. És ez most jó, mert érzek, a szenvedés is kell néha. Csak ne fájna ennyire őrülten…
Most meg itthon vagyok. Ma sem mentem dolgozni, mert csak nyilvánosan bőgnék egész nap, hogy vége mindennek és lassan a nyárnak is. Tudom, annak kéne örülnöm, hogy ezek a csodás dolgok megtörténtek velem. Fogok is, csak még nem most. Még várni kell erre…
